A hosszúra nyúlt költözködés után végre ismét vissza a bloghoz! Idén júliusban alkalmam nyílt újra elugrani Zadarba. Repülővel érkeztem - ilyen még nem volt – és hát meg kell, hogy mondjam, a zadari reptér rögtön a szívemhez nőtt: imádom a kis reptereket és igen, itt borzasztó nehéz lenne elveszni.

Még 20 percem volt a reptéri busz indulásáig (jegyet az info pultban vettem 25 kunáért), addig bámészkodtam. A reptér előtt virágos kis park, szikrázó napsütés…ez kell nekem. A buszsofőr jól nyomta németül, a velem együtt érkező németek meg hollandok nagy örömére. Bár a busz az óvárosig ment, én a buszállomáson leszálltam. A buszállomás közvetlenül a vasútállomás mellett van. A kíváncsiság bevitt ide is, nem kellett volna. Lepukkant épület, betört ablakok. Csak Knin felé indul vonat.

Aztán elindultam az óváros felé. Mindössze tíz percbe telt, amíg elértem a kis félszigetet. Reggel fél 10 volt, még nem volt nagy nyüzsgés, a kávézók álmosan nyitottak. Fagyi hegyek mindenütt.

Az egykori Fórum azonban siralmas látványt nyújtott. Feltúrva az egész és a látvány a tengerpart felé vásáros bódékkal még jobban elrontva… Menekülőre fogtam a tengeri orgona irányába. Itt már kellemesebb volt. Sütött a nap, szellő fújdogált és az emberek lustán sütkéreztek a lépcsőkön. Sok magyar szót is hallottam.

A „Nap üdvözlése” nevű látványosságon turisták bolyongtak tétován és babakocsik keltek át. A kör azonban most csak „némán” csillogott.

Az Istarska Obalán a Jadrolinija óriási hajója vesztegelt. A hajót, vagyis egy részét tulajdonképpen a Három kút teréről (Trg 3 bunara) vettem észre: a kikötő felé futó utcát ugyanis egy hatalmas L és I betű torlaszolta el. Aki nincs nagy hajókhoz szokva, ide a kikötőbe mindenképpen érdemes ellátogatnia. Ki mondta, hogy nem a méret a lényeg…?

Visszafelé még benéztem a piacra, itt már beindult a nagyüzem. Hemzsegtek a helyiek és befutottak az első turisták. Ennyiben maradtunk most, Zadar és én. Visszamentem a buszállomásra és felültem a Varasdra tartó buszra…