Az 1880-as évekre tehető a Magyarországról az Egyesült Államokba történő kivándorlás első, kisebb hulláma, ami 1905 és 1907 között tetőzött. A jobb élet reményében útra kelő magyar állampolgárok többsége Fiume kikötőjéből (a mai Rijekából) indult útnak. A kivándorlók száma az 1900-as évek elején olyannyira megnőtt, hogy a magyar állam központilag igyekezett a megfelelő utazási feltételekről gondoskodni. Ennek érdekében szerződést kötött az angol Cunard Line hajótársasággal, ami menetrendszerinti járatokkal szállította Fiuméből New Yorkba a kivándorlók tömegeit. A szerződésben a hajótársaság vállalta, hogy részben magyar személyzetet alkalmaz a hajókon, így került a Carpathia hajóra a 26 éves hajóorvos, Dr. Lengyel Árpád, aki a Titanic pusztulásának éjjelén is szolgálatban volt és részt vett a szerencsétlenség túlélőinek megmentésében.
A Cunard hajóin átlagosan 800 ember utazott, többségük ki-, illetve visszavándorló volt, ezért a hajókat kivándorlóhajóknak is nevezték. A hajójegy és az útlevél kiváltásának költsége körülbelül 150 koronára rúgott, ezen kívül a megérkezéskor fel kellett mutatni 20 dollárnyi (60 korona) összeget. Sokan rokonoktól, falubeliektől kértek kölcsön, hogy ki tudják fizetni ezt a pénzt. A szerencsét próbálók egynegyede visszatért Magyarországra és földet vett a kint megkeresett pénzből.
