A barlangtól visszatérve folytattam utamat felfelé, a Lugarnica erdészház irányába. A Manita pećhez vezető kaptatóhoz képest ez a szakasz összehasonlíthatatlanul könnyebb volt. A napos részeket árnyékos váltotta, az út lassan emelkedett. Hamarosan elértem a Velika Paklenica patakot, ennek mentén pedig az erdészházat. Lugarnica, vagyis kunyhó – ez a neve ennek a kellemes pihenőhelynek, ahol egyszerű ételekkel (aznap grillkolbász volt) és italokkal várják a megfáradt túrázót. Mint a parkőrtől megtudtam, a kenyéren kívül mindent az erre a célra tartott lovak cipelnek fel ide.
A grillkolbásztól újjászületve vágtam neki újra a hegynek, hogy megnézzem, mit tud a Paklenica menedékház.
A június 15-től szeptember 15-ig nyitva tartó házig a Lugarnicától egy jó órát kell még menni. (45 ember tud itt aludni, szállást a Paklenica Hegymászó Egyesületnél lehet foglalni. Tel: +385 23 301 636, e-mail: pd.paklenica@zd.htnet.hr) Sokan voltak, mindenki a ház előtti placcon hűsölt egy sör mellett, csatlakoztam hát én is. Mivel már délután 4 felé járt az idő, az én paklenicai túrám véget ért. Körülbelül 2 és fél óra alatt jutottam le a sziklamászókig, akiknek a száma az este közeledtével jócskán megszaporodott.
A Paklenica Nemzeti Park és én azonban még nem végeztünk egymással. A Velika Paklenica kanyonból több út is átvezet a Mala Paklenicába, ez lesz következő túrám célja. És akkor a Velebit egyéb részeit még nem is említettem…
