Régi álmom teljesült a múlt héten, amikor kipróbáltam Dubrovnik tavaly átadott felvonóját. A narancssárga kabin alig négy perc alatt kúszott fel a Srđ-hegy tetejére, az elénk terülő látványtól valamennyiünk lélegzete elakadt.
Dubrovnik fentről
Lent az óváros, balra a zöld Lokrum sziget, körben pedig Dubrovnik többi városrésze, a kék tenger a távoli szigetekkel – ameddig csak a szem ellát (mivel jó idő volt, messze ellátott). A Srđ-hegy teteje öt évvel ezelőtt, amikor utoljára arra jártam, a pusztulás képét mutatta, a felfelé vezető úton csak néhány kószáló szamár vitt életet a tájba. Igaz, a panoráma hiánytalanul megvolt akkor is.
A narancssárga kabin úton
Libegővel azért mégiscsak jobb, főleg, hogy fent kulturált környezet fogad: kilátóterasz hatalmas kereszttel, étterem és ajándékbolt. A szomszédos Imperial erőd még mindig romokban hever, itt kapott helyet a Horvát Függetlenségi Háború Múzeuma. A felvonóállomás mögött kőrengeteg terül el (most éppen kószáló tehenekkel), ez változatlan úgy párezer éve.
Mivel csak egy irányba váltottam jegyet, a lefele vezető utat gyalog tettem meg. A szerpentines gyalogút az Imperial erőd tövéből indul és a Jadranska cestára lyukad ki, ahonnan további lépcsőkön egészen az óváros Pile kapujáig „szállhatunk alá”. Jó 40 perces út ez, de nem megerőltető és így jóval tovább élvezhető a kilátás, mintha a libegővel térnénk vissza a városba.
