Sokszor láttam már Zadart, ahogy az úttörőinduló mondja „nyári napban, téli szélben, harmatban s ha hull a hó” (nem, hóban még nem láttam), de hajnalban még nem találkoztam vele. Egészen a múlt hétig. Aki értékeli a napfelkeltéket, annak elárulom: Zadarban is megéri korán kelni.
A Forumon kellett átvágnom, hogy eljussak a félsziget másik felére, mert a kikötő ébredéséről semmiképp sem akartam lemaradni. Tömegnek nyoma sem volt, sőt, egy árva embernek sem, a Szent Donát-templom valami különös meghittségben álldogált a hajnali párában. Aztán mégis moccant valami, egy kíváncsi pap lépett ki a Mária-templomból, majd valahonnan feltűnt egy utcaseprő.
A kikötőben mocorogtak már a hajók, egy beállt a helyére, hogy felvegye az első autókat. A közelben kinyitott egy kávézó, a teraszon már kavargatták kávéjukat a koránkelők. Átballagtam a körhöz, de a Nap nem üdvözölt. Híre-hamva sem volt az előző esti hancúrozásnak, amit a gyerekek rendeztek a körön, a fény nyomában. A tengeri orgonán valaki hálózsákból hallgatta a sirályokat, majd megjelentek az első kocogók és kutyasétáltatók. Zadar felébredt.
Zadar tengerparti sétánya hajnalban
