Sretan Božić! (Boldog karácsonyt!) - mondják a horvátok. A horvát božić (karácsony) szó a bog (isten) szó kicsinyített alakja, a božić jelentése tehát „kis isten”, kis Jézus.
Horvátországban a karácsonyi időszak, az ünnepre való készülődés csakúgy mint nálunk, hetekkel korábban (Katalin nap, november 25.) megkezdődik.
Ez az Advent vagy Došašće időszaka. Mikuláskor (december 6.) Horvátországban is dívik a csizmás ajándékozás, a csoki helyett régen almát adtak, amit božićnicának hívtak. Régi hagyománya van a Luca napi búzaültetésnek is (pšenica). A friss, zöld búzát karácsonykor egyenlő magasságúra vágják, horvát nemzeti színű szalaggal kötik át, közepébe gyertyát vagy almát helyeznek.
Karácsony ünnepe december 24-én kezdődik. Ez a badnjak napja, a szó „virrasztást” jelent. Ennek a napnak az éjszakáján (Badnja Večer) ébren kell várni Jézus eljövetelét. A férfiak régen egy tuskót hoztak ezen a napon a házba, amit Dalmáciában az asszonyok hol borral vagy gabonával szórtak meg, hol szalagokkal, levelekkel díszítettek. A tuskó tüze mellett virrasztottak december 24-e éjjelén. A karácsonyfa a 19. század közepétől jelent meg a horvát otthonokban, sok helyen más örökzöldekkel, fagyönggyel stb. is díszítenek. A betlehemi jászol ma is népszerű, kiemelt helye van a lakásban. Régen a szoba padlóját szénával szórták fel, mára ez a szokás egy marék szénából készített díszre szelídült. A Szenteste a várakozásról és a böjtről szól, a nagy eszem-iszom csak karácsony napján, december 25-én kezdődik. Ilyenkor bárány, töltött káposzta, töltött paprika kerül az asztalra, és hagyományos karácsonyi sütemények, fritule (likőrös fánk), Kroštule (Isztria és Dalmácia), diós és mákos bejgli (orahnjača, makovnjača).
