A šibeniki Szent Jakab-katedrális a dalmát tengerpart egyik legegyedibb építménye. Több mint száz évig épült, ennek az elhúzódó építkezésnek az eredménye, hogy két építészeti stílus, a gótika és a reneszánsz jegyeit ötvözi.
Építése három kiváló építész irányítása alatt zajlott. Az itáliai Francesco di Giacomo 1431-től 1441-ig dolgozott rajta. Őt váltotta a horvát származású Juraj Dalmatinac, aki 32 éven keresztül, egészen haláláig irányította a munkálatokat. Dalmatinac élete főművének tekintette a katedrálist, megtakarított pénzét is az építkezésbe ölte. Szobrát a főbejárat előtt láthatjuk. A katedrálist végül tanítványa, Niccolo Fiorentino fejezte be 1505-ben.
A szentély külső falán 71 szoborportré fut végig. Úgy tartják, hogy a portrék a korabeli šibeniki polgárokat ábrázolják. A katedrális igazi mestermű, teljes egészében kövek összeillesztésével készült, semmilyen kötőanyagot nem használtak az építése során.
Egy a korabeli polgárok közül
Az építéshez híres brači márványt is használtak. Ez az építőanyag számos már híres épület alapanyagául is szolgált, így például a spliti Diocletianus Palota és a washingtoni Fehér Ház is ebből készült.
Dalmatinac szobrász is volt. A lóhere alaprajzú keresztelőkápolna szobrait és domborműveit mind ő készítette.