A horvát tengerparton él és virul a salsa! Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy Rovinjban már a nyolcadik alkalommal gyűlnek össze a táncoslábúak, hogy egy héten át tíz helyszínen - köztük a város főterén – hódoljanak a tánc szenvedélyének.

Az idén június 19-24. között lesz Rovinjban a fesztivál, ami éppen ideális, így ugyanis a résztvevőknek lesz idejük kipihenni az izomlázat július végéig, amikor is Šibenikben kezdődik az újabb Salsa Splash. A sibeniki salsa fesztivál szintén egy hetes, július 24-től 30-ig tart.

Jegyekből mindkét helyszínen többféle van: heti és hétvégi, workshopokkal kombinált, férfi és női, kezdő stb. A sibeniki Salsa Beach Splash jegyek valamivel olcsóbbak, ráadásul más európai salsa fesztiválokkal kombinált jegyeket is lehet vásárolni. Elővétellel 15-25 eurót lehet spórolni.

További részletek:

Croatian Summer Salsa Festival – Rovinj

Salsa Beach Splash - Šibenik

A tengerparton álló, kezében sirályt tartó lány szobra kétségkívül Opatija egyik legszebb jelképe.

A szobor 1956-ban készült, alkotója Zvonko Car volt. A helyén korábban egy Madonna szobor állt, amit egy vízbefúlt osztrák herceg emlékére állítottak erre a helyre. A Madonna szobor ma a Szent Jakab-templom előtt található.

Újabb lista született egy újabb horvát nyertessel: ezúttal a Financial Times rangsorolta az UNESCO Világörökség listáján szereplő városokat élhetőség szempontjából.

A cikk azt taglalja, hogy amint egy városrész vagy látnivaló elnyeri a Világörökség címet, körülötte gombamód nőnek ki a földből a szállodák, irodaházak vagy magas lakótömbök, nagyszerű panorámát kínálva a világörökségi helyszínre. Ugyanakkor az ún. bufferzóna nem megfelelő beépítése (különösen magas házakkal) nagymértékben rontja a világörökségi helyszín egyedi hangulatát. Drezdában például odáig fajultak a dolgok, hogy egy híd miatt az UNESCO levette a listáról az Elba parti várost.

De térjünk vissza Horvátországba! A spliti Diocletianus Palotát, vagyis Split óvárosát ez a veszély nem fenyegeti. Aki felülről szeretné élvezni a várost, ballagjon fel a Marjan-hegyre a panorámáért. A Financial Times rangsorában Split olyan városokat utasított maga mögé, mint Velence, a belgiumi Bruges vagy a középkori Carcassonne.

A múlt hétvégén Horvátországba is megérkezett a tavasz. Bár a Kvarner-öböl partján a legtöbb étterem és üzlet még zárva volt, Zágrábban megteltek a kávézók teraszai napfényre szomjazókkal. Ez a fotó a Tkalčićeva sétálóutcán készült.

Szerda délután az Alsóváros parkjaiban egy tűt sem lehetett leejteni, a Zrinjevac és a vasútállomás előtti park összes padja foglalt volt, a pázsiton fiatalok ücsörögtek.

A Jelačić téren kézműves vásár csalogatta a járókelőket.

A pellengér, vagyis a szégyenoszlop elterjedt büntetési mód volt a középkorban. A bűnösöket a város központi terén álló oszlophoz kötözték, így téve közszemlére őket. A büntetés célja egyértelműen a megszégyenítés volt, a bűnös sokszor elvesztette a közösséghez való tartozás jogát is. Nem volt ez máshogy Dalmáciában sem, egy valamirevaló város itt sem létezhetett pellengér nélkül. Ugyanakkor a horvátok sok helyütt nem vesződtek oszlopállítással: Zadarban például a római fórum egyik épen maradt oszlopát használták erre célra.

Dubrovnikban jó szolgálatot tett a Roland-oszlop, a Luža tér közepén. A középkori lovagnak állított oszlopnál nem is találhattak volna jobb helyet a megszégyenítésre a dubrovnikiak: mind a Rektorpalotába és a Sponza Palotába, mind a Szent Balázs-templomba igyekvők vethettek egy lesújtó pillantást az elítéltre.

Omiš szégyenoszlopa a dubrovnikihoz képest meglehetősen szerény. Kérdés persze, hogy a kalózokkal sűrűn lakott városban mi számított igazán szégyennek. A pellengérre állítást egyébként II. József tiltotta be, az ő uralkodásával a sokat látott oszlopok korát felváltotta a bűnösök személyiségi jogának megsértéséért való aggódás.

A nyári, napsütötte Vodicéhoz szokottak számára bizonyára meglepő ez a videó – ez Vodice, moje misto (az én helyem) egy októberi viharos napon.

A szél erejéből reméljük, marad azért tavaszra is, a 16. alkalommal megrendezésre kerülő Húsvéti Regattán (március 28-31.) szükség lesz rá!

A Zágrábi Állatkert a helyi útfenntartó vállalattal karöltve valódi zebracsíkokra hasonlító zebrával (vagyis gyalogos átkelővel) csábítja a járókelőket az állatkertbe. Az (új)hullámos zebra Zágráb legnagyobb parkjába, a Maksimir Parkba vezet át, itt található a városi állatkert, több mint 2200 állattal.

Az állatkert minden nap nyitva tart, felnőtteknek 30, gyerekeknek (7-től 14 éves korig) 20 kunát kell fizetni a belépődíjért.

Bár állítólag a Valentin nap a szerelemről szól, a zágrábi Összetört Szívek Múzeuma látogatóinak száma ezen a napon általában mégis megduplázódik. A két évvel ezelőtt alapított múzeum népszerűsége a nyitás óta töretlen, tárlata a világ minden tájáról érkezett egykorvolt szerelmesek relikviáiból áll össze: van itt jelentőségéből sokat veszített Valentin napra kapott plüssmackótól kezdve betörött orrú kerti törpéig sok minden. A törpe – az adományozó magyarázata szerint - a szakításkori veszekedés alkalmával fejelte le a hűtlen vadiúj autóját…

A múzeumban a közel ezer darabos gyűjteményből mindössze 100 kerül kiállításra, így a kiállított tárgyak gyorsan váltakoznak. Ráadásul folyamatosan érkeznek az újabb darabok a világ minden tájáról, Szingapúrtól Londonig. A múzeum alapításának ötlete egyébként szintén egy pártól ered: Dražen Grubišić és Olinka Vištica így tettek méltó pontot megfeneklett kapcsolatuk végére.

A múzeum Zágráb Felsővárosában, a Ćirilometodska 2. alatt található. Télen (május végéig) minden nap 9-től 21 óráig tart nyitva és 20 Kn ellenében látogatható.

Dubrovnik, vagy ahogy akkoriban hívták, a Raguzai Köztársaság, fénykorában, önálló városállamként olyan vívmányokat vezetett be, melyek messze túlhaladták korát.

A vívmányok bevezetéséhez az alapot a városállam 15-iktől a 19. század elejéig tartó függetlensége adta, amit nem kis diplomáciai érzék és jól csengő arany révén vásárolt magának Raguza: hol a magyar királyokkal, hol a törökökkel kellett egyezkedni vagy éppen az örök rivális Velencei Köztársaságot móresre tanítani (ebben nagy örömmel segédkeztek a törökök). Raguza gazdagsága a tengeri kereskedelemből eredt; itt cseréltek gazdát a keletről érkező luxuscikkek a keresztény világ áruival. És bár a törökök (kezdetben a magyar királyok is) adóikkal le-lefölözték a hasznot, Dubrovniknak épp elég jutott ahhoz, hogy századokon át jó oka legyen ragaszkodni az Lovrjenac erőd falán ma is olvasható mottóhoz: „A szabadság a világ összes aranyáért sem eladó!”.

A köztársaság élén a rektor állt, őt a Szenátus választotta, megbízatása mindössze egy hónapig tartott. A szenátus mellett a kistanács és a nagytanács felelt a városállam irányításáért, tagjai Raguza előkelő családjaiból kerültek ki. A rektor megbízatása idején a Rektorpalotában lakott.

A középkori Raguzát 11,7 km hosszú vízhálózat szolgálta. Ennek kiépítését egy nápolyi mester, Onofrio della Cava vállalta. Az ő nevéhez fűződik Dubrovnik két, ma is látható kútja: a Kis és a Nagy Onofrio-kút.

Raguza az elesettekről sem feledkezett meg. Volt a városban öregek otthona és gyógyszertár, utóbbit a ferences barátok működtették. Egykori berendezése ma is látható a Patikamúzeumban. A másik egészségügy területén szerzett vívmány a karantén felállítása volt. Mint az Adriai-tenger kereskedelmének egyik fő bonyolítója, Raguzán hatalmas ember- és áruforgalom ment át. Az Európában fel-felbukkanó pestis városba való bejutása végzetes lett volna Dubrovnikra, így a pestissel fertőzött területről érkezőknek a városba való belépés előtt itt kellett várakozniuk.

Az állandó fenyegetettség arra kényszerítette Raguzát, hogy komoly tartalékot halmozzon fel gabonából. A magtár (Rupe) a 16. században épült, a gabonát földalatti silókban raktározták. Ma ebben az épületben található a Néprajzi Múzeum.

És hogy mi mindene volt még a középkori Dubrovniknak? A pénzügyek állami pénzverdét és kincstárat igényeltek, és természetesen a vámhivatalban sem tétlenkedtek. Mindezeknek a Rektorpalotától mindössze pár lépésre álló Sponza Palota adott otthont.

A Horvát Turisztikai Hivatal az idén 12%-kal kevesebb pénzből (49,5 millió kuna) gazdálkodik, mint az előző évben. Az idei stratégia azonban az, hogy a főszezon (július, augusztus) marketingjére szinte egy fillért (vagyis lipát) sem költenek, ehelyett az elő- és utószezonra, valamint a téli hónapokra koncentrálnak.

A rendelkezésre álló pénz nagyobb részét on-line marketingre költik, a nyomtatott, illetve más médiákban (pl. tévéreklámok) való hirdetésre szánt összeg ezzel arányosan csökken. A turisztikai értelemben kevésbé fejlett területek fejlesztésére 2012-ben 13,5 millió kunát szánnak.