Rijeka Horvátország legnagyobb kikötője és hogy ez így van, abban nem kis szerepet játszottak a magyarok: miután az osztrák-magyar kiegyezést (1867) követően a várost Magyarországhoz csatolták, óriási erőkkel kezdődött meg a kikötő kiépítése.

A kikötő terveit egy francia mérnök, Hilarion Pascal készítette, az építkezést Hajnal Antal főmérnök vezette. Hullámtörő gát, csatorna, mólók, a vasútvonal kivezetése a tengerpartra, hajógyár, raktárak, üzemek – ezekből állt a gigaberuházás, aminek eredményeként Fiume az ötödik legfontosabb kikötővé vált a Földközi-tengeren.

Graffiti Rijeka kikötőjében

Egy a sok hajó közül

Rijekában a magyar turistának nem kell fába (vagy máshova) vésnie a klasszikus, végtelen fantáziáról árulkodó „itt jártunk” feliratot. Megtették ezt helyettünk már mások, úgy mint Hauszmann Alajos, Czigler Győző vagy Pfaff Ferenc, a különbség csupán annyi, hogy ők épületeket használtak névjegyként. Más dolgunk hát nem maradt, mint hogy nyitott szemmel járjunk egyet ebben a kozmopolita, egyszervolt Fiumében.

Itt jártunk!

Mindössze 10 perces hajóútra fekszik Dubrovniktól a titokzatos Lokrum-sziget, a helyiek egyik kedvenc fürdőhelye. A strandokon kívül van itt botanikus kert és a franciák által épített csillag alakú erőd (a Fort Royal) is, Lokrum hírnevét mégis inkább a bencések átka öregbíti leginkább. A bencés barátok a 11. században érkeztek a szigetre és alapították meg kolostorukat. A problémák pár századdal később, az 1800-as évek elején kezdődtek, amikor a sziget a franciák kezébe került, akik rövidesen távozásra szólították fel a bencéseket. Az utolsó misén a barátok átkot szórtak mindenkire, aki valaha is meg szeretné magának kaparintani Lokrumot és úgy tűnik, nem a levegőbe beszéltek.

A Lokrum-sziget tulajdonosai, akiket a barátok átka utolért:

• A gazdag Tomašević kapitány a sziget megvásárlása után rövidesen csődbe ment, a szigetet is el kellett adnia.
• Tőle I. Miksa Habsburg főherceg (Ferenc József öccse) vette meg a szigetet. Miksa 1864-ben Mexikó császára lett, három évvel később azonban megfosztották trónjától és kivégezték. Felesége, Sarolta császárné megőrült.
• I. Miksa halála után a szigetre még áron alul sem jelentkezett sokáig vevő. Aztán egy Dujmović nevű ember vásárolta meg: a teljes anyagi csőd nemsokára őt is utolérte.
• A következő tulajdonos, egy Jakopovics nevű magyar ügyvéd volt, akiről a vétel után hamarosan kiderült, hogy valójában egy borbély volt, ügyvédi címét egy, az 1848-as szabadságharcban meghalt katonától „kölcsönözte”. Jakopovicsnak befellegzett, szegénységben és szégyenben fejezte be életét.
• Örökösével, egy huszárral a sziget felé tartó hajó felborult, ő pedig a tengerbe fulladt.
• És még nincs vége! A magyar huszár vízbe fulladását követően Lokrum ismét a Habsburgoké lett. I. Ferenc József fia, Rudolf vetett rá szemet. Hogy, hogy nem az ő élete is csúfos véget ért. Szeretőjével kettős öngyilkosság áldozata lett.

További érdekességeket (szívderítőbbeket is!) Horvátországról Facebook oldalunkon találsz. Csatlakozz hozzánk!

Pazin városmarketingjét már egy jó ideje Sándor Mátyás viszi a vállán. Az isztriai városban évek óta megrendezik a Verne Gyula Napokat (Dani Julesa Vernea) a híres regényhősök, Sándor Mátyás és Báthory István izgalmakkal teli kiszabadulására emlékezve. Az idén június 20-tól 26-ig tart az eseménysorozat, ami igazi időutazást kínál a látogatóknak.

Emellett itt az új attrakció: a szökést a várból színészek játsszák el és ezt mint programot zenével és vacsorával körítve tálalják (fejenként 200 kunáért) a közönségnek. Csak hogy legyen fogalmunk, mi is vár ránk, itt egy rövid videó.

A programra június 17-én, augusztus 5-én és szeptember 22-én kerül sor, jelentkezni a www.istrainspirit.hr oldalon lehet.

Horvátország figyelemreméltó választékot vonultat fel temetők terén is és most nem is az ókori necropolisokra (pl. a néhai Salona) gondolok, hanem az újkori temetőkre. Az elegáns zágrábi Mirogoj és a varasdi temető mellett ott van másik két kedvencem, Cavtat és Primošten temetője. És még mielőtt bárki is valami beteges vonzódásra gyanakodna, tegyen egy túrát fel a dombtetőre és élvezze az elképesztő kilátást a sírok közül.

Vitorlázás az Adrián. Fő a biztonság!

Látványtemető Primostenben

Még több Horvátországra vágysz? Csatlakozz hozzánk a Facebookon!

Ki gondolná, hogy Európa egyik legrégibb színháza, mely az idén kerek évfordulót ünnepel, éppen Hvarban található. Pedig így van. Hvar központi épületének, az Arzenálnak első emeletén 1612-ben alapították meg a színházat, ami azóta a helyi kulturális élet meghatározó helyszíne.

A színház ötlete az akkori kormányzó, Petar Semitecolo fejéből pattant ki, aki korát jóval meghaladva valamennyi társadalmi réteg számára lehetővé tette a szórakozás eme formáját. A műsorprogramot 1803 óta a Színházi Egyesület állítja össze, ami mint ilyen testület szintén az első volt Európában. A színházbelső kialakítása is az Egyesület munkájának eredménye, felújítására a 19. század közepén került sor, azóta a színház neobarokk hangulatban pompázik.

Horvátországban feltűnően sokan sétálnak. A szobrok is. Nem elég a sétálóutcán vagy a tengerparti sétányon lófráló tömeg, itt-ott közéje vegyül egy-egy sietős bronzalak vagy andalgó szerelmespár.

Itt van például Marija Jurić Zagorka, Horvátország első hivatásos női újságírója, aki rossz időre is gondolván esernyővel indult útnak Zágráb népszerű sétálóutcáján, a Tkalčićeván. A szobor (Stjepan Gračan munkája) jól mutatja azt a harciasságot, ami Zagorkát (ez volt felvett írói neve) jellemezte: a magyar férjétől megszökött asszony újságírói karrierje Zágrábban indult Egy Percz című írásával. Zagorka regényeket is írt és máig Horvátország egyik legolvasottabb írója.

Lépésben az idővel. Valahogy így lehet fordítani a Makarska sétányán sirályt nézegető szoborpár nevét. A tempóból látva úgy tűnik, az idő igencsak lelassult errefelé: ezek az alakok legalább annyira élvezik a kikötői napfényt, mint a többi turista, akik mindemellett, a szerencsére hivatkozva rendszeresen, szemrebbenés nélkül simítják végig a lány mellét. Ahogy a mellékelt kép is mutatja, csak a jobb mell érintése hoz szerencsét, a bal csupán dekoráció.

A Védők Emlékműve Eszéken áll, magas acéloszlopok felé tartó férfialak ez. A függetlenségért vívott háború (1991-95) katonáinak állít emléket. Az acéloszlopok egy bizonyos szögből falnak látszanak, közelebbről látni csak, hogy köztük fokozatosan szélesedő rések, kapuk vannak. Nyitottság, szabadság, lehetőség? Át tud-e a férfi sétálni a falon? Az emlékmű üzenetének értelmezése számomra nem egyszerű, bíbelődjön vele inkább a blogolvasó fantáziája.

Makarska városát vagy a fölötte magasodó Biokovo hegyről, vagy a Szent Péter félszigetről lehet a legjobban belátni. És míg a Biokovora felmászni felér egy kisebb kihívással, a Szent Péter félsziget csupán egy rövid, kellemes sétára fekszik Makarska tengerparti, pálmafákkal szegélyezett sétányától.

A 700 méter hosszú félsziget nagyobb részét sétálóutakkal keresztülszőtt erdő borítja. A kikötőhöz közeli oldalon Szent Péter hatalmas szobra áll, kezében a mennyország kulcsával. Az idehelyezett padokról nagyszerű kilátás nyílik a kikötőre, a szemben fekvő Osejava-fokra és a tengerre.

Körbesétálva a félszigetet az apró 15. századi Szent Péter-templomhoz és a félsziget csúcsában található világítótoronyhoz jutunk. Innen pár lépésre, a Donja luka öbölben terül el Makarska aprókavicsos, kék zászlós strandja.

Bár a napokban Horvátországnak is kijut az esős, hideg időből, a hétvégén mégis tettünk egy kísérletet egy dalmáciai hajókázásra. Az esős Splitből Hvarra indultunk hajóval, hogy meggyőződjünk róla, igaz-e a legnaposabb horvát szigetről szóló legenda. Splitben éppen csak elvonultak a felhők, amikor a katamarán elindult.

Hvar szigete Splitből komppal és személyhajóval (ez a katamarán) is elérhető. A személyhajó autókat nem szállít, és egy óra alatt érkezik meg Hvar városba, míg a kompkikötő Stari Gradban található, Hvartól kb. 20 kilométerre, a sziget másik oldalán. A komp jóval lassabban halad, két óra alatt teszi meg a távolságot. És valóban, Hvaron már sütött a nap. Nyakunkba is vettük a sikátorokkal tarkított óvárost és nekiindultunk a Spanyol erődnek.

Hvart a görögök alapították, ők Pharosnak hívták a mai Stari Grad városát. Meg kell hagyni, jó ízléssel választottak helyet: a sok napsütés és a tenger kombinációját fenyvesek és levendulamezők illata teszi teljessé. Rómaiak, szlávok, velenceiek, Napóleon katonái és az Osztrák-Magyar Monarchia elitje – Hvar mindenkit elvarázsolt.

Hvar varázsa téged is érdekel? Foglalj szállást a nyárra itt!

Horvátországból sosem elég! Csatlakozz Facebook oldalunkhoz még több érdekességért és gyönyörű fotókért!

Villák és paloták, elegancia és fényűzés – Opatija hangulata semmilyen más városhoz nem hasonlítható Horvátországban. Éppen 130 éve annak, hogy a Rijeka melletti üdülőhely virágzásnak indult; ekkor, 1882-ben döntött úgy a Déli Vasút igazgatója, Friedrich Julius Schüler, hogy villákat és szállodákat kezd építtetni Opatijában és Lovranban. Egy évre rá megszületett az Abbáziát bemutató füzet és nem telt bele még egy év, megnyitotta kapuit Opatija első szállodája, a Hotel Quarnero (ma Grand Hotel Kvarner).

A Quarnero nem sokáig maradt versenytárs híján: 1885-ben megépült a Hotel Stephanie, mely nevét Habsburg Rudolf főherceg feleségéről kapta. A megnyitón a hercegi pár is megjelent és innentől fogva nem volt megállás: Abbázia a koronás fők, hercegek és hírességek pihenőhelye lett.

A néhai Hotel Stephanie

A mai Hotel Opatija eredetileg szanatóriumnak épült: az osztrák sörfőző, Reininghaus fektette be itt a pénzét. A Dr. Schwarz szanatóriumot hamarosan Quisisana Hotelre keresztelték.

Hotel Opatija

Egy másik szép épület Opatija főutcáján: a Mascagni Villa.

Lehet hogy a kukkolós bejegyzés az oka, de az a határozott benyomásom, hogy újabban csak zárt ajtók fogadnak Horvátországban. Itt van máris ez a kapu Dubrovnik kikötőjében. Kék színének és oroszlános kopogtatójának elég nehéz ellenállni. És bár ott az apartman jelzés mellette, zárkózottságával mégis mintha azt üzenné: itt bizony rossz ajtón kopogtatsz!

Akárcsak ez a két kapu Senjben, ahol az elegáns kovácsoltvasra fittyet hány a szomszédos műhelyajtóra festett vidám ál-kapu.

Miután Dalmáciában hiába próbálkoztam, az Isztria felé vettem az irányt. De még itt, Novigradban is hoppon maradtam, a kőfej szigorú tekintetétől pedig végképp elbátortalanodtam. Ígérem, többet nem kukkolok!