Omišnak két vára van, az egyik az óvárostól pár percre fekvő Mirabela (más néven Peovica), a másik a jóval izgalmasabb Fortica (vagy Starigrad), fent, a város felett emelkedő sziklák csúcsán. Ide felmászni már egy kicsit komolyabb kihívás, de azért nem kell megijedni. Szép lassan induljunk el a Put Borka úton, hogy aztán egy jó 40 perc múlva már a sziklatetőről élvezhessük a csodálatos kilátást.

A 311 méter magasan fekvő várat az omiši kalózok építették, hogy belássák mind a tengerpart, mind a Cetina folyó torkolatát. Írásos források 1423-ban említik először az erődöt, majd miután a kalózokat nagy nehezen kifüstölték innen, a várat meg kellett erősíteni, hogy a törököket féken tarthassák.

Ha szeretnél még többet megtudni Omišról, kattints ide!

Drage a pakoštanei riviéra (Zadartól délre, Pakoštane és Pirovac között húzódó tengerpart) egyik apró, de nehezen felejthető települése. Már az autóútról jól látszik, hogy nem akármilyen üdülőfaluról van itt szó.

Nem mintha Drage valami kihagyhatatlan látnivalóval bírna: egyszerűen csak lélegzetelállító panorámát kínál a környező (pl. Vrgada, Obun) valamint a távolabbi Kornati-szigetekre. Tudom, nincs ezzel egyedül az Adriai-tenger partján; mégis, Drage bennem mély nyomot hagyott.

A falu a Glavica nevű földnyelv két oldalára épült. A Glavicától északkeletre van a kikötő, délre pedig az aprókavicsos strandok: a Kazin- és a Veli Blok-öböl. A Drage környéki partvidék azonban nemcsak a tenger miatt érdekes.

A „hátországban”, a parttól csak néhány kilométerre fekszik a Vrana-tó (Vransko jezero), Dalmácia legnagyobb édesvizű tava. A tó és környéke természetvédelmi terület, csodás madárvilággal és szuper kirándulási lehetőségekkel.

Nem bírnak leállni a horvátok. Igaz, a turizmusnak és az összetört szíveknek szentelt múzeumok után már itt volt az ideje, hogy a számítástechnika hőskoráról is ilyen méltó módon emlékezzenek meg.

A Rijeka központjától rövid sétára fekvő (Ivana Grohovca 2.) Peek&Poke múzeumban közel 1000 tárgyat állította ki, többek közt az IBM és a Hewlett-Packard úttörő darabjait.

Múzeumlátogatásra on-line (hogyan máshogy?) a múzeum honlapján (www.peekpoke.hr) vagy telefonon lehet bejelentkezni (+385 91 780 5709). A belépő 20 Kn.

Ez a híres épület most darabokban hever. Össze tudod rakni?

Vajon melyik horvát városban található és hogy hívják? Segítségül csak annyit, hogy az Isztrián kell keresgélned.

Jó hírem van: jön a tavasz és közelegnek az évek óta megrendezett biciklisversenyek is az Isztrián. A pazini Meridiana-Kamen biciklis klub két versenyt is szervez márciusban: a Poreč Trophy 2012-ben 10. születésnapját ünnepli. Március 11-én ide 25 csapat 200 versenyzőjét várják.

Az Isztriai Tavasz elnevezésű versenyre az idén a 9. alkalommal kerül sor (március 15-18.). Ez már egy komolyabb megmérettetés, ahol a résztvevő országok világkupa-pontokat gyűjthetnek.
És hogy miért jó az Isztrián biciklizni? Ebből a videóból kiderül.

Ha szeretnél még többet megtudni a Parenzana Marathonról, amit egyébként ősszel szerveznek, ide kattints.

Még többet szeretnél tudni Horvátországról? Csatlakozz hozzánk a Facebookon!

Egy árakat összehasonlító amerikai utazási oldal (priceoftravel.com) 40 európai várost hasonlított össze olcsóság tekintetében. Az összehasonlítás alapjául olyan tényezőket választottak, mint a legolcsóbb, de jó fekvésű szálláshely, tömegközlekedési árak, egy híres látnivaló ára, étel és helyi sör/bor árak.
A pálmát Bulgária fővárosa, Szófia viszi napi átlagos 23,71 dolláros költséggel, Budapest a 3.(!) helyen áll 30 dollárral. Zágrábban ezzel szemben napi minimum 43 dollárból lehet kijönni, ami európai viszonylatban még olcsónak számít. Ezzel szemben a 21. helyre került Dubrovnik igencsak drága, árak tekintetében Madridot és Londont is lepipálja.
 

Az indexek kialakításakor biztosan bonyolult számításokat végeztek a PriceofTravel munkatársai, talán ez a bonyolultság vezetett félre. Bárhogy is számolom, még ha a hostelek árában lehet is 1-2 dolláros árkülönbség, a London Eye-ra szóló legolcsóbb jegy (kb. 27 $) és a dubrovniki libegő retúr ára (13 $) között mégiscsak van egy hajszálnyi különbség, Dubrovnik javára. Nem beszélve a tömegközlekedésről, persze egy 40 ezres város 10 kunás (1,7$) buszjegyét nehezen lehet összehasonlítani egy tízmilliós világváros tömegközlekedésének áraival. Ugyanígy Dubrovnik repteréről 35 Kn-ért (kb. 6$) jutunk be a városba, míg London esetében ez minimum 9£ (13,7$).

Nagyon úgy tűnik, hogy ez a lista sántít egy picit. Dubrovnik nem olcsó hely, de nehéz elképzelni, hogy drágább, mint London, Dublin vagy akár Prága. Mindenesetre a jó idő és a mediterrán hangulat itt is megfizethetetlen.

További Horvátországgal kapcsolatos híreket és fotókat Facebook oldalunkon találsz. Csatlakozz hozzánk!
 

Úgy tűnik, a zágrábiak megirigyelték a tengert honfitársaiktól, az új reptér tetejére tervezett „hullámzó tenger” legalábbis erre enged következtetni.

Az impozáns tervek szerint új 65 600 négyzetméteres utasterminál épül új utakkal, parkolókkal, és az ezeket kiszolgáló infrastruktúrákkal. A megújult reptértől 3,3 milliós éves utasforgalmat várnak (a 2011-es évben október 27-én szolgálták ki a kétmilliomodik utast). Ha minden a tervek szerint halad, 2015-re lesz kész az új terminál, potom 180 millió euróból.
Jelenleg kilenc nemzeti és öt fapados légitársaság repül Zágrábba. Horvátországban a zágrábin kívül 6 repülőtér bonyolít nemzetközi utasforgalmat.  

fotó: dalje.com

 

A zágrábi Összetört Szívek Múzeuma és a szomszédos Zadar Ókori Üveg Múzeuma után az apró Nin is egy szokatlan múzeummal csábít újabb látogatókat: ez a Só Múzeum. A dalmát városka környéki sólepárlók legalább olyan komoly múltra tekintenek vissza, mint az összetört szívek problémakör vagy az ősi üvegek, így senki sem állíthatja, hogy nem volt indokolt a só előtt is múzeummal tisztelegni. És hogy mire számíthatunk ebben a múzeumban? A sólepárlás és összegyűjtés hagyományos eszközeit ismerhetjük itt meg, a sópapucstól a sógereblyéig, az ajándékboltban pedig sóvirágot vásárolhatunk. A múzeumhoz tartozó parkban tett rövid séta során pedig a gyakorlatban láthatjuk, hogyan kerül a tengerből az asztalunkra a só.

Horvátországból sosem elég! Csatlakozz Facebook oldalunkhoz!

Húsz bátor ember vetette magát a habokba január elsején délben Pulában, hogy a hagyományokhoz híven köszöntse az újesztendőt. A tíz fokos vízben való felfrissülés állítólag 20 éves tradíció, a fürdőzők között ott volt egy 81 éves születésnapos, Alma Šešlija – az ő egészségére pezsgővel koccintottak a vízben – és a legidősebb résztvevő, a 87 éves Žika Radenković. Mindketten a tengerben való mindennapos fürdőzésre esküdnek, ha egészséges öregkorról van szó.

Hajdanában a Gruž városrész, a Lapad-félsziget és a Pile kapu között sárga villamos döcögött Dubrovnik utcáin. A villamost alig több mint száz éve állították csatasorba, hogy az akkor 12 000 lakosú város ipari zónáját (ez volt akkoriban Gruž) összekösse a belvárossal. A kocsikat egy grazi vagongyárból szállították idáig.

A villamosközlekedés 60 éven keresztül zavartalanul szolgálta a dubrovnikiakat, ám 1970. március 7-én baleset történt: az 5-ös villamos a Pile kapu melletti parknál kisiklott, a balesetben pedig egy ember meghalt és több megsérült. A tragikus esemény kapcsán Dalmácia egyetlen villamosközlekedésének befellegzett; 13 nappal később az utolsó kocsit is leállították. A dubrovniki villamost teljes életnagyságában ma a zágrábi Technika Múzeumban lehet megnézni. A teremőrök váltig állítják, hogy álmában csönget egy picit…