A dubrovniki rőf
A rőf elsősorban kelmék mérésére használt mértékegység volt. Nagysága országonként, sőt, akár régiónként is változott, egy rőf alatt az alsókar hosszát, vagy a teljes kinyújtott karhosszt értették. Dubrovnikban nem adtak okot ilyen félreértésre, egy dubrovniki rőf a Roland-oszlop kardjának hosszával egyezett meg.
Dubrovnik címere
A város címere és az Árpád-sávos címer közötti hasonlóság nem véletlen; Dubrovnik címerét a magyar királyoktól kapta. Dalmácia a zadari béke (1358) megkötése után kerül I. Lajos magyar király kezébe. A magyarok az ekkorra már városállammá nőtt Dubrovnikot nem nagyon háborgatták, valószínűleg a nagy földrajzi távolság miatt. Az évi ötszáz dukátot azért elkérték.
Szent Balázs püspök
Nincs talán még egy olyan város a világon, ahol a védőszentnek akkora kultusza lenne, mint Dubrovnikban. A püspök alakját a városkapun, a zászlón, és a város pecsétjén is megörökítették, kezében a város makettjét tartja. A mártíromságot szenvedett Szent Balázs (horvátul Sv. Vlah) egy Stojko nevű pap álmában jelent meg és figyelmeztetett a velenceiek támadására. Az álomnak köszönhetően a raguzaiaknak sikerült visszaverniük a támadást és a püspök iránt érzett hálájuk azóta is töretlen. Minden évben Balázs-napi ünnepségeket rendez a város, és ez így van állítólag 972 óta.
Placa, Stradun
Mindkét név a dubrovniki óváros széles főutcáját jelöli. A Placa szó a latin Platea communis rövid változata, ez volt az a hely, ahol a város főbb nyilvános eseményei történtek. A Stradun elnevezés az olasz strada (nagy út) szóból ered. Korábban ennek az utcának a helyén állt az a mocsaras árok, ami az ősi Ragusát elválasztotta a Srđ-hegy lejtőin lakó szláv Dubravától. A fényesre koptatott köveken végigsétálva paloták, üzletek, templomok jönnek szembe, az utca egyik végét a nagy Onofrio-kút zárja, a másik végén, a Luža téren a Roland-oszlop, a Szent Balázs-templom és a Sponza palota áll.
