Horvátország egyik legjelentősebb középkori várához másfél órát kell utaznunk Šibenikből. Knin ősi város, a felette magasodó vár már messziről impozáns látványt nyújt, masszív védőfalai és bástyái nem hagynak kétséget afelől, hogy komoly erődítménnyel van itt dolgunk.

Knin várát nem aprózták el

A 9. században épített várhoz félórás sétával jutunk fel – jól jön ilyenkor a šibeniki erődökön tett bemelegítés. Knin számos horvát király – köztük Zvonimir – székhelye volt a középkorban, a várat sokan, többször átépítették. Ma öt részből áll, jókat lehet a falakon sétálni, a kilátás pedig egyenesen pazar: az egyik oldalon a városra és a mögötte emelkedő hegyekre látunk, a másik oldalon, a mélyben, a Krka folyó kanyarog.

A Krka Kninnél

A szárnyas oroszlánnal őrzött kapun (Velence keze egészen eddig nyúlt) 20 kunáért léphetünk be, ha nem vigyázunk, némi felárért egy sólymot is rögtön a nyakunkba ültetnek. A várban van Knin múzeuma is, néprajzi gyűjteménnyel és ajándékbolttal, és van itt egy nagyszerű étterem is nyitott terasszal (innen is pazar a kilátás!) és napi menüvel (60 Kn).

A várudvarban rendezik a Zvonimir Napokat is

A várban tett látogatás után érdemes még legalább egy fagylalttal megtámogatni ezt a hamvaiból már számolni is nehéz, hányszor feltámadt dalmát várost; Knin ugyanis a szerbhorvát háború után újra talpra állt és egész kellemes hely lett utolsó látogatásom óta. Zvonimir király utcája (Kralja Zvonimirova) is ébredezik lassan csipkerózsika álmából, éppen sétálóutcává alakul át, új járdával, kávézókkal, teraszokkal.

Horvátországból sosem elég! Látogass el Facebook oldalunkra!

Tenger, pálmafák, strandok… micsoda blamázs, ha csak ezek kedvéért indulunk útnak Horvátországba! Hiszen az Adria parttól nem messze olyan kietlen, itt-ott sziklatengerekkel tarkított holdbéli tájakkal is találkozhatunk, amit még egy edzett asztronauta is megemlegetne (nem beszélve rólunk, isztranautákról!).

A kopárság egyik szép példája Horvátországban Pag szigete: ahogy átérünk a komppal Žigljennél, a jobb érzésű embert már a puszta látványtól kiveri víz (pláne, ha a tűző nap erre még egy kicsit rásegít). Bár a sziget északi csücske olajfaligettel büszkélkedhet, középső részén ugyancsak nagyítóval kell keresni a természetes árnyékot.

Pag, kilátás a kompkikötőből

Kicsit délebbre, a Dubrovnik feletti Srđ-hegyet sem kell félteni, ha kőtengerről van szó. A turisták zöme a dubrovniki libegővel a hegytetőre érve a kilátóteraszra siet, a tengert és az egykorvolt Raguzát stírölni. Van is mit nézni, ez eddig teljesen rendben van, de a felső állomás mögé, egy másféle szépség felfedezésére már kevesek veszik a fáradtságot.

A dubrovniki libegőre ezért a látványért is érdemes felülni

A Horvátországon végighúzódó karsztos Dinári-hegység sok más, szemet gyönyörködtető sziklavonulatot, kopár fennsíkot tartogat az arra kíváncsiak számára. Induljunk neki a Paklenicának vagy másszunk fel Omiš várába, a Forticához, esetleg autózzunk el Knin felé; ne legyünk restek felfedezni Horvátország másik, kopárságában is változatos arcát!

A távolban a Veliki Kozjak-hegy

Még több Horvátországért csatlakozz hozzánk a Facebookon!

Őszintén meglepődtem, milyen jó hely ez a Skradin, az eddigi Adria part „hátországában” tett látogatásaim (Knin, Drniš) során ugyanis inkább a turistákkal hol jobban, hol kevésbé felfuttatott tengerpart és a szegény vidék kontrasztja tűnt fel leginkább. A kontrasztot ráadásul az is növelte, hogy a két véglet között mindössze fél-egy órás autóút volt a különbség.

Skradin látképe felülről, a várromból

Skradin azonban más, pikk pakk kis város, aminek kikötőjében egyrészt jót pihennek a gazdagok yachtjai, másrészt a népszerű Krka Nemzeti Parkba tett kirándulás kiinduló- és végpontjaként csak rábírja a turistákat egy kis pénzköltésre. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a Šibenikbe tartó buszok menetrendje finoman szólva is hézagos, így csak elnyomódik legalább még egy fagyi vagy kávé a várakozásban. A skradiniak javára legyen ugyanakkor mondva, hogy maradt még annyi tisztesség, hogy ingyen parkoló is létezik még (ha már a Krka Nemzeti Parkba való belépőért főszezonban nem kevesebb, mint 95 kunát kell leszurkolnunk). A városkában tehát van mit aprítani a tejbe, és ez meg is látszik az utcákon.

Skradini utcarészlet

Skradin látképe már az ide vezető szerpentines útról is meggyőző. A kis dombra felfutó házak felett régi templomtorony őrködik, ezt koronázza a birbiri Pavao Šubić néhai középkori várának romja. Ezen túl a katolikus templom és az ortodox Szent Szpiridon-templom a kis ékszerdobozként aposztrofálható város két különleges darabja. És persze az obligát városképi elemekről (kóborló macskák, padon trécselő öreg nénik, száradó ruhák) sem kell lemondanunk.

A Szent Szpiridon-templom

Egy röpke félóra kell csak ahhoz, hogy Skradint birtokba vegyük: végigballagjunk az utcáin, felmásszunk a romhoz és ellátogassunk a kikötőbe. Nem fogjuk megbánni. Közben nyomjunk el egy fagyit. Vagy egy kávét. De minimum egy hűtőmágnest vegyünk a nemzeti parkba szóló belépő mellé. Ha már a yachtunkat nem itt parkoltatjuk.

Még több Horvátországra vágysz? Csatlakozz Facebook oldalunkhoz!

A Krka Nemzeti Park Horvátország egyik leglátogatottabb nemzeti parkja. Ha Közép-Dalmáciában járunk, mindenképpen érdemes ellátogatni a Šibeniktől mindössze félórás autóútra fekvő parkba, ami a Krka folyó Knintől Skradinig tartó szakaszát foglalja magába: a folyó a karsztos tájon vízeséseket formálva igyekszik az Adriai-tenger felé.

A Krka Nemzeti Park látogatóközpontjának modern épülete

Az elmúlt napokban igazi kirándulóidő volt az Adrián, így én is felkerekedtem, hogy meglátogassam a Krkát, pontosabban annak leghosszabb vízesését a Skradini-zuhogót. A nemzeti park déli csücskében fekvő Skradin már maga megér egy kirándulást: nagyon egyben van a városka, zegzugos utcákkal, szépen rendben tartott épületekkel, hajókikötővel, és a város fölé magasodó vár rommal. Itt van a Krka Nemzeti Park látogatóközpontja és innen indulnak a hajók a Skradinski bukhoz, vagyis a Skradini-zuhogóhoz. Bár a belépőjegyben (felnőtteknek 95 Kn) benne van a hajójegy ára, a zuhogót gyalogosan vagy biciklivel is el lehet érni a skradini hídtól. Kényelmes tempóban egy órára sétára van a vízesés, hajóval ez egy jó húsz perc.

Kirándulóhajó úton vissza, Skradin felé

A Skradini-zuhogó környékét nagyon komolyan kiépítették, lépcsők és teraszok veszik körbe a zuhatagot, a fapallókon pedig szépen átsétálhatunk a folyó felett. Rengetegen voltak, a sok turistát ajándék- és fügeárusok hada vette kezelésbe, az éttermi teraszok tele voltak emberekkel. Kattogtak a fényképezőgépek, a kevésbé szégyenlősek ezek kereszttüzében csobbanhattak a vízesés mellett. A közeli házikókban régi népi mesterségek eszközeit (kovács, vizimalmok) lehetett megtekinteni.

A Skradini-zuhogó fentről

És ez még csak egy kis szelete volt a Krka Nemzeti Parknak. Más kirándulóhajókkal ugyanis még feljebb lehet menni a folyón, a Visovac-szigethez, a Roški-vízeséshez vagy a Krka Monostorhoz. A nemzeti park túlsó végén található Knin is megér egy látogatást, nemsokára erről is jön a beszámoló!

Horvátországról további híreket és fotókat Facebook oldalunkon találsz. Csatlakozz hozzánk!

Nehogy valaki abban a tévhitben ringassa magát, hogy véget ért a nyár Horvátországban, mert egyrészt egyelőre tartja magát ott is a 28 C˚-os meleg, másrészt a mai napon az ember csak kapkodja a fejét, hol is hagyja magát szórakoztatni, etetni-itatni a hétvégén, illetve a jövő hét folyamán.

Zadarban ma kezdődött az 5. Fügefesztivál, a kezdeti fotókiállítás a Rektorpalotában néhány nap múlva (szeptember 13-14.) fügevásárral egybekötött ízorgiáig fog fajulni az Öt kút terén. A füge ünnep egy hét múlva, 15-én érkezik meg az Isztriára, Barban főterére.

Az Isztrián addig sem tétlenkednek, ma van a tojásrántotta-ünnep, Buzetben, a Fontana téren ma este 2012 tojásból és 10 kiló szarvasgombából ütik össze az estebédrevalót.

Dubrovnikban eközben Vespa találkozót tartanak. Az olasz kismotor szerelmesei fel-alá robognak majd a város utcáin, fel a Srđ-hegy tetejére, majd le a strandra egy kis ejtőzésre.

A Vespások ide szerveztek találkozót

Akkor most hova is menjünk? Isztria? Dubrovnik? Zadar?

Az Adria partján csak úgy hemzsegnek a szárnyas oroszlánok. Kis odafigyeléssel kiszúrhatjuk őket városkapukon, falakon és bástyákon az Isztriától Dalmáciáig.

Szárnyas oroszlán Hvaron, a Spanyol-erőd falán

Hogy hogyan kerültek a szárnyas fenevadak Horvátországba? A szárnyas oroszlánok útja Alexandriából indult, Egyiptom híres kikötővárosából. Itt térített Szent Márk evangélista, az egyiptomi kopt ortodox egyház alapítója. A szárnyas oroszlán az ő szimbóluma volt. Egy állítólagos legenda szerint aztán a 9. században Szent Márk ereklyéit ellopták a velenceiek és Velencébe szállították. Innentől fogva lett Szent Márk a városállam védőszentje, a szárnyas oroszlán pedig Velence jelképe.

Egy szép példány Zadarban, a szárazföldi kapun

Így aztán ahová az elkövetkezőkben a velenceiek betették a lábukat, a szárnyas oroszlán is megjelent. Találkozhatunk vele Zadarban, Splitben vagy éppen Cres szigetén, hosszú mancsa még Dubrovnikig is elért. Igaz, itt párszor jól a körmére koppintottak.

Még többet szeretnél megtudni a Horvátországról? Csatlakozz hozzánk a Facebookon!

A horvátok is megvásárolták a nálunk tavaly indított műsor (Magyarország, szeretlek!) licenszét, így szeptembertől a horvát királyi tévén (HRT) is nyomon követhetjük a Volim Hrvatsku! című vetélkedőt. A felállás ugyanaz: a két, egymással vetélkedő csapat tagjai adásról-adásra változnak, csak a két csapatkapitány állandó: a horvát verzió esetében ezt a tisztet két színész, René Bitorajac és Goran Navojec tölti be.

Mivel én a vetélkedő magyar változatát is kedveltem, kíváncsian várom, mennyire vicces és pörgős műsort sikerül összehozni a horvátoknak. Afelől nincs kétségem, hogy a játék során sok érdekes részlet fog kiderülni déli szomszédunkról, a kérdés csak az, hogy mennyit sikerül majd fogni az adásból, a szűk keresztmetszet ugyanis nálam megint a nyelvtudás (pontosabban annak hiánya) lesz. Egy újabb nyomós érv tehát, hogy leporoljam a horvát nyelvkönyveket és nekiüljek a nyelvtanulásnak, megújult lendülettel.

fotó: www.hrt.hr

A múlt héten Pag felé vettük az irányt, már régen esedékes volt egy látogatás Novalja híres bulihelyszínére, a Zrće strandra. Mivel ezúttal repülővel érkeztem Horvátországba, az autóbérlés pedig kimaradt, tinédzseréveinket felelevenítendő, a helyi buszjáratra neveztünk be, hogy utánajárjunk, merre szállingóznak a horvát éjszakai pillangók nyáresti éjszakákon.

A szállásunk Pag városban volt, innen 20 km-re fekszik a híres strand, a biciklikölcsönzésről ezért gyorsan lemondtunk. Taxival 300 Kn lett volna egy irányban az út: mivel ez még testvérek között is 12000 Ft (kettőnknek egy picit sok lett volna), este 9-kor már ott toporogtunk a buszállomáson, az utolsó aznapi Pag-Novalja buszra várva. Nem voltunk egyedül. Több fiatal indult a csütörtöki éjszakába, a rutinosabbak némi alkohollal felszerelkezve, mondván, a buli éjfél körül kezdődik, el kell ütni majd valahogy addig az időt a tengerparton.

Tíz óra körül már ott találtuk magunkat a Noa bárjában és a várakozásoknak megfelelően még csak pár ember lézengett, azok többsége is a szomszédos Papaya Club Armin Van Buuren partijára várva. Éjféltájban aztán tényleg beindult a buli. Hirtelen sokan lettek, valamennyi helyszínen. Felkerültek a táncoslányok a színpadra, a bulit igazán komolyan vevők pedig beugrottak a medencékbe.

Röviden: nagyon jó volt. Végiglátogattuk az összes helyszínt, az Aquariustól a Kalypsoig, pihenésképpen bedobtunk egy pizzaszeletet fél 3 körül… és máris felkelt a nap! Titokban nagyon büszkék voltunk magunkra, hogy még 30 fölött is bírjuk szuflával. Aztán kiballagtunk az útra, a 6 órás buszhoz. Itt mindenki, akikkel előző este érkeztünk, maradéktalanul megvolt.

Hát akkor… jövőre… ugyanitt.

A Papaya Clubban így tolták a bulit aznap éjjel

Horvátország nappal is buli! Facebook oldalunkon még többet megtudhatsz róla!

Bár tavasszal idő hiányában és a rossz időjárás miatt is csak ízelítőt kaptam a Biokovoból, már alig várom, hogy az ősszel nekivágjak legmagasabban fekvő csúcsának, az 1762 méteren fekvő Sv. Jurenak. Legutóbb csak egy Makarskából kiinduló rövid sétára futotta, amit hamarosan elmosott az eső, de még így is szerencsénk volt, hogy nem pár héttel később, a tomboló vihar idején jártunk ott.

A Biokovo Horvátország többi hegyéhez hasonlóan ugyancsak egy karszthegység, tele érdekes sziklaformákkal, víznyelőkkel, barlangokkal. Ha messziről nem is tűnik úgy, a csupasz sziklákat sokan lakják: a közel 1500-féle növényfaj mellett muflonok, vaddisznók, zergék és szalamandrák húznak el, itt-ott állítólag farkast is látni (vele nem szeretnék ősszel sem találkozni). A hegyen őshonos dalmát állatok, szamarak és hegyi lovak is éldegélnek. A Biokovo a túrázók, hegyi kerékpárosok és siklóernyősök találkozóhelye is, a hegymászó klub túráinak időpontjáról a Makarska tengerparti sétányán található faliújságról tájékozódhatunk vagy a park egyik információs irodájában (szintén Makarskában, a Marineta – Mala Obala 16. alatt).

Makarska a magasból

Néhány érdekesség a Biokovo Természeti Parkról

• 1981-ben nyilvánították természeti parkká 
• területe 196 km²-t foglal magába
• az Sv Jure csúcsra 24 km hosszú aszfaltút vezet – ez Horvátország legmagasabban fekvő aszfaltútja
• ezen kívül közel 40 túraösvény hálózza be
• a parkot a hegy lábánál (Kotišina faluban) fekvő botanikus kert a Biokovo növényvilágát mutatja be kicsiben

Az Opatička ulica számos régi szép épülettel büszkélkedhet, köztük az egykorvolt Szent Klára kolostorral, ebben található ma a városi múzeum. A zágrábi múzeumok között ez az egyik nagy kedvencem, különösen a szoba a híres zágrábi épületek makettjével.

De ne szaladjunk ennyire előre az időben, az állandó kiállítás ugyanis az őskorral kezdődik, pontosabban a néhai Gradec városrész területén feltárt leletekkel, amit egy rámpán végigsétálva tekinthetünk meg. A „középkorhoz” érve jól esik olvasni a sok magyar király nevét: I. Szent Lászlóét, mint a zágrábi érsekség alapítóját vagy IV. Béláét, aki szabad királyi rangot adományozott sok horvát városnak, köztük Gradecnek, Zágráb elődjének. A kiállítás több híres épületet – így a katedrálist, a Szent Márk-templomot és a Medvedgradot – részletesen bemutat, kiemelve városfejlődésben játszott szerepüket. Aztán itt van a nemzeti hősnek, Josip Jelačićnak és a „legzágrábibb” horvát írónak, August Šenoának berendezett szoba, rengeteg információval a bánról, illetve az íróról. Ezen kívül az Ilica régi boltjaiba, a korabeli divatokba és a szocialista valóságba is bepillantást nyerhetünk.

A múzeum tárt kapukkal vár

Egy szó mint száz, Zágráb városi múzeumára legalább két órát kell, hogy szánjunk, ha képet szeretnénk alkotni erről a Budapesthez kísértetiesen hasonlító, mégis valahogy más fővárosról. Valahogy úgy, mintha a magyar főváros történetét látnánk egy nehezen meghatározható színű szemüvegen keresztül.

A belépődíj 30 Kn. Nyitva: keddtől péntekig 10 és 18 óra között, szombaton 11-től 19, vasárnap 10-től 14 óráig.

További Zágrábról készült fotókért látogass el Facebook oldalunkra!